Göcsej
Göcsej Magyarország történeti, néprajzi és nyelvjárási tájegysége. A tájnév 1769-ben bukkant fel először, országos ismeretségre pedig 1832-ben és 1838-ban tett szert Plánder Ferenc novai esperes jóvoltából. Az ő két értékes értekezése: Zala vármegyei Göcsei szóejtés (dialectus) és annak némely különös szavai, ill. Göcseinek esmérete a Tudományos Gyűjteményben látott napvilágot. Bennünk tömör, ám részletekre is kiterjedő ismertetést adott – szógyűjteménye és beszédmintája mellett – térségünkről.
Plánder híradásai olyan érdeklődést váltottak ki nagyjaink (Kazincy, Vörösmarty és mások) körében, hogy még Deák Ferencünk is tájékotatott (kérésre) – ha röviden is – vidékünkről.
A reformkori lendület megtört a kiegyezés koráig. 1867 után jelentek meg aztán tájnyelvi elemző munkák Kardos Alberttől, Torkos Sándortól és a zalaegerszegi Vass Józseftől. Majd a századforduló táján veszi nyakába a rádói születésű Gönczi Ferenc Göcsej és szomszédsága térségét, és teszi le a megye- és nemzetasztal-roskasztó, összegző művét Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése címmel a naty háboru kitörése előtt fél évvel. Ilyen, alapvetően néprjazi anyagot felvonultató munka – ráadásul egy embertől – azóta sem jelent meg. Itt jegyezzük meg, őt követően is születtek – nemegyszer nagy – munkák e tájról (pl. Göncz Ferencé).
A Göcsej név eredete és magyarázata valamennyiüket izgatta. Abban mindannyian egyetérettek, hogy az elnevezés a göcs (gyök) származéka, utalva a tréfelszíni formára. Gönczi Ferenc – nagyon helyesen – elveti a szó német kifejezésből származtatás lehetőségét. Helytállónak látszik a külső névadás A somogyi Szenna göcseje is lehet támpont, még inkább azonban Patosfa dimbes-dombos vidék jelentésű göcsejöse. Egykori tiszteletre érdemes főiskolai tanáromtól, Rónai Bélától való a fejezet kezdő, számunkra nem éppen hízelgő példamondata. Egy szórövidülés, aztán helyben is vagyunk. De ha nem, akkor is kár a kutakodás.
A továbbiakban Gönczi Ferencünket követve kapunk alapvető ismereteket Göcsejről. Nem egészen annyit, mint amennyit megtanultak a XX. század legépebb, huszas-harmincas éveinek III. osztályos elemistái félszáz oldalnyi tankönyvükből. Ezt olyannyira beléjük sulykolták, hogy többet tudtak a történelmi (kétszer kívül, kétszer belül csonkolt) Zaláról, mint napjaink egyetemi-főiskolai oklevéllel rendelkező értelmiségjei … 1948-ig, az iskolaállamosításig tanították még a Kárpát-medence földrajzát, ezt követően alkotmánytant és hasonlókat. Az “eredmény” hamarosan berérett. Az ötvenes években az ecceri felügyelő ledorongolt egy Dél-Amerikából elégtelent kapott fiút, majd tanítás után tőle, a falu határában dolgozótól tudta meg, merre kell folytatnia útját a következő felügyelendő falu felé … Csak csendben: akadhat olyan “magyar” felnőtt, aki jobban ismeri Hollandiát, mint Zalát?