Gellénháza
Miért érdemes nálunk Dombéroznia?
Zala megye szívében, Göcsej északkeleti peremén, festői szépségű dimbes-dombos vidéken terül el az egykori bányászfalu: Gellénháza. A Zalaegerszegtől dél, dél-nyugati irányban 12 km-re található község részben még ma is őrzi e tájegység jellegzetességeit, ami agyagos hegyeiről és göcsörtös útjairól kapta nevét, ám nem kevésbé nevezetes ízes tájszólásáról. E táj egyik sokáig jelentéktelen, ám mára már legnagyobbá nőtt települése Gellénháza.
A falu gyors és gyökeres átalakulását alapvetően két dolognak köszönheti. Az egyik a szocializmussal beköszöntött TSZ-korszak, a másik a környéken talált jelentékeny olajkincs kiaknázásának megindulása volt. Az utóbbi az itt élők többségének életmódját is nagymértékben átformálta, hiszen a nagylengyeli olajmező hosszú évtizedekig Magyarország egyik jelentős olajipari központja volt.
A fúrások 1951. augusztus 29-én Nagylengyelben kezdődtek meg, ám maga az ipartelep Gellénházán épült fel. Az olajtermelés gyors felfuttatásához rengeteg munkásra volt szükség, így nem csoda, hogy a falu lélekszáma tíz év alatt csaknem megduplázódott. Az új lakosok többsége a korábban szántóföldként használt területre felhúzott, a községnek némileg városias jelleget kölcsönző lakótelepen talált új otthonra, ám a falukép megváltozásához az öreg falu átalakulása is hozzájárult: a régi tömésházak fokozatosan eltűntek, helyükre modern családi házak épültek.
A gondoskodó olajipar árnyékában élő Gellénháza kitört a korábbi szürkeségből, ami az országos ismertségen kívül infrastrukturális fejlesztésekben is megmutatkozott: orvosi rendelő és gyógyszertár, valamint új, eleinte hat tanteremmel rendelkező, később tizenhat tantermesre bővített iskola épült, emellett 1957 óta gázfűtés és művelődési ház, 1958 óta villany, 1961 óta pedig óvoda is könnyebbé teszi az itt lakók életét. Természetesen a testmozgás sem szorult háttérbe: 1965-ben sporttelep épült füves nagypályával, továbbá tekepálya, teniszpálya és strand is bővítette a mozogni vágyók lehetőségeit.
A – virágkorában akár napi 2000-3000 tonna olajat is felszínre juttató – vállalat csaknem a teljes lakosságnak munkalehetőséget biztosított, ám ez az idillinek nevezhető állapot a 90-es évek elején megváltozott, és azóta lassú leépülés indult meg. Emiatt sokan máshol – elsősorban a közeli megyeszékhelyen – kényszerültek munkát vállalni. Bár napjainkban a föld fekete kincse egyre kevésbé befolyásolja az itt élők mindennapjait, még ma is sokan nosztalgiával gondolnak vissza a környéknek országos jelentőséget adó olajévekre, a bányásznapok forgatagára, arra a közösségre, amit a bányászmunka mindennapjai alakítottak ki. Gellénháza tehát szerencsésnek mondhatja magát: az olajkincs segítségével úgy vált a kistérség központjává, hogy mind ez idáig nem kellett szembenéznie az egyoldalúan iparosodott körzetek válságjelenségeivel. Problémát inkább az elöregedés, a fiatalok elvándorlása, illetve az a sajátos helyzet jelenthet, hogy meglehetősen kicsi területe miatt Gellénháza nem tud terjeszkedni.
További információ: www.gellenhaza.hu